India nemzeti kincse lett a magyar festőnő
2007. szeptember 21. 15:00
Az első modern indiai művész, Amrita Sher-Gil egyben a magyar Baktay Ervin unokahúga is volt. Budapesten született, tanulmányait Párizsban végezte, s noha 27 évesen meghalt, monumentális életművet hagyott maga után, aminek java részét a delhi Nemzeti Galériában őrzik. A festőnő a magyar művészettörténet és közönség előtt szinte teljesen ismeretlen, Indiában azonban `nemzeti kincs` - derül ki a Múlt-kor második évadának harmadik részéből.
A középosztálybeli Gottesmann Marie-Antoinette és a szikh nemesi családból származó Umrao Singh Sher-Gil első gyermeke Amrita Sher-Gil, magyar keresztnevén Dalma, 1913-ban született Budapesten. Édesanyja, Marie-Antoinette rendkívül felvilágosult nevelésben részesült, bejárta Európát, komolyzenei tanulmányokat folytatott és kiválóan zongorázott. Édesapja, Umrao Singh filozófiát tanult és érdekelték a természettudományok, öt nyelven beszélt folyékonyan, az indiai fotózás úttörője és a társadalmi emancipáció elkötelezettje volt.
Amrita élete első nyolc évét Magyarországon töltötte. Gyerekkori rajzait a magyar mesék és népdalok ihlették. Húgával, Indirával együtt komoly művészi nevelésben részesültek, zongorázni, hegedülni tanultak, színházi előadásokban vettek részt. Később az egész család az indiai Simla városába költözött. Amrita nagybátyja, Baktay Ervin elsőként ismerte fel tehetségét és tanácsaival segítette rajztudásának kibontakozását.
1929-ben a művészet fővárosába, Párizsba költöztek, ahol Amrita átütő tehetsége miatt már 16 évesen a híres École des Beaux-Arts növendéke lett. Több kiállításon részt vett és portréival jelentős díjakat is nyert. Párizsban szülei szalonja helyett művésztársaival együtt a Qurtier Latin műtermeinek bohém életét élte. 1934-ben aztán Amrita, családjával együtt végleg visszatért Simlába.
Indiában gondolkodása édesapjáéhoz közelített, aki tisztelte Gandhit és Nehrut, a társadalmi változások elkötelezett kezdeményezőit. Sokat utazott az országban, hogy megismerje India múltját. Először az adzsantai sziklatemplomok monumentális falképei, később az ázsiai miniatúrafestészet hatására kialakított egy saját festői nyelvet, amely egyszerre volt indiai és egyéni, keleti és nyugati is.
Amrita 1941-ben, halálakor csupán 28 éves volt, így szüleit mélyen megrendítette a tragédia. Édesanyja később öngyilkos lett, édesapja teljesen magába fordult. A hagyományos rítusok szerint holttestét elégették és a Ravi folyóba szórták. Utolsó, Befejezetlen képét is műremekként tartják számon. Halála után festményeit nemzeti kinccsé nyilvánították Indiában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
