Helyreteszik 1968 mítoszait
2007. szeptember 14. 15:00
Ahogy közeledik a 20. század egyik nagy fordulópontjának, 1968-nak 40. évfordulója, egyre gyakrabban idézik fel újra a "Csillagévet".
<
Kurlansky kötetének egyik legnagyobb erénye, hogy távolságtartó tud lenni egy olyan korszakkal kapcsolatban, amely a mai napig szenvedélyeket ébreszt. Ez az erény különösen szembetűnő amiatt, hogy az események óta történelmi léptékkel mérve rendkívül rövid idő telt el, ráadásul az egykori szereplők többsége ma is él és aktív. A történész ugyanakkor nem "deheroizál", csupán tényszerűen próbálja bemutatni 68-at és annak társadalmi-politikai-kulturális előzményeit, a főszereplők cselekedeteinek mozgatórugóival együtt.
Ugyancsak szokatlan, de teljesen elfogadható megközelítése az is, hogy mélyre hatol a kor nagy egyéniségeinek lélektanába, és megmutatja személyiségük és a történelmi helyzetek konfliktusait. A közép-európai olvasónak mindenekelőtt Alexander Dubceknek, a "Prágai tavasz" vezetőjének portréja érdekes: Kurlansky nagy hangsúlyt fektet Dubcek szlovák származásából fakadó politikai korlátaira, valamint arra, hogy a "moszkovita" neveltetésű politikus valójában mindig is kommunista maradt.
Legalább ennyire izgalmas Charles De Gaulle francia elnöknek, mint "az unalmas Franciaország uralkodójának" bemutatása, és betekintést ad a könyv a lengyel 68 és a lengyelországi antiszemita kampányok mélyebb összefüggéseibe is.
Bizonyára sokak számára hat a reveláció erejével az a rész, amelyből kiderül: Fidel Castrót mennyire felkarolta az amerikai média még a kubai forradalom előtt, mert mindenekelőtt egy "polgári forradalmárt" láttak benne, aki elsöpörheti az Egyesült Államokban is népszerűtlen, korrupt Fulgencio Batista diktátort. Ő csak akkor vált "első számú közellenséggé", amikor a kubai amerikai érdekeltségeket elkezdte államosítani.
Kurlansky műve újságíróknak, médiakutatóknak is ajánlható "segédanyagként", mert felhívja a figyelmet a "mediatizálható" mozgalmak hatékonyságára: a vietnami háború és a chicagói demokrata párti konvencióra időzített nagy tüntetés közismert példája mellett megemlíti Martin Luther King erőszakmentes polgárjogi mozgalmát, amely rájött, hogy csak akkor figyelnek fel a békés tüntetésekre, ha azokat erőszakkal szétverik. Éppen ezért egy idő után a fekete tüntetők szándékosan olyan helyekre vonultak, ahol biztosan számíthattak rendőri brutalitásra.
A könyv viszonylag keveset foglalkozik az "ellenkulturális" áramlatokkal, a zenével, a pszichedelikus tudattágítókkal, ezzel is bizonyítva, hogy 68 és a környező évek olyan sűrű korszak volt, hogy lehetetlen valamennyi aspektusát egy kötetbe összefogni. Ezzel együtt a szerző néha elkalandozik a zene, a divat, a hippi-világ felé, arra késztetve a kíváncsi olvasót, hogy maga induljon el a kutatás útján.
A könyv végén rövid magyar áttekintés is olvasható, amely ugyancsak figyelemfelkeltő - a hazai történészeknek, szemtanúknak, szereplőknek egyaránt. A magyar 68 megírása ugyanis még várat magára, remélhetően nem sokáig.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Göbölyös N. László)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
