A begipszelt lábbal akasztott bűnöző
2007. szeptember 3. 18:00
Hekus Dönci lehetne egy idősebb, joviális, több évtizedes becsületes szolgálat után nyugdíjazott rendőr beceneve is - a valóságban azonban egy hidegvérű és gátlástalan gyilkost takar.
Sosem tudjuk már meg, hogy Mészáros István mivé vált volna, ha egy normális világba születik, s csak a háború tette-e gyilkossá. Örök talány, hogy egyesek miért ölnek akkor is, amikor nem kéne; amikor sem a helyzet, sem a szándékaik nem kényszerítik őket olyan cselekedetre, aminek a vége emberhalál. A jelenségnek azonban, amelyet a kriminológia `a szükségesnél nagyobb erőszak alkalmazása` néven ismer, mindig a megmagyarázhatatlan és megbocsáthatatlan brutalitás áll a középpontjában.
|
Detektívek kötözik be Mészáros István alias Hekus Dönci, a hírhedt bűnöző törött lábát |
Eközben a gépész és még néhányan üldözőbe vették a fiatalembert, aki a szomszédos nagy bérház kapuján sietve befordult, aztán nyomtalanul el is tűnt. Üldözői inkább megvárták a rendőrséget - és jól tették. Pár perc múlva ugyanis kiderült, hogy az illető pisztollyal a kezében csengetett be egy harmadik emeleti lakásba azzal a mesével, hogy rendőr, és egy bűnözőt üldöz. Az ajtót nyitó idős hölgyet - akinek Horváth Ödön rendőrhadnagy nevére szóló igazolványt mutatott - bezárta az egyik szobába, majd a tetőn keresztül távozott.
Mészáros István, alias Hekus Dönci az egyik nyomozónak, aki utóbb megkérdezte tőle, hogyan volt képes ilyen érzéketlen hidegvérrel megölni az áruházi lányt, azt válaszolta: "Aki velem kerül szembe, bármire felkészülhet".
De bármennyire ügyesen vágta is ki magát szorult helyzetéből, egy lényeges hibát már ott elkövetett: ballonkabátját (amin rajta volt a lány vére), kalapját és aktatáskáját a házban hagyta. Ezeket megtalálták, és bűnjelként az áruház ruhatárában helyezték el, egy rendőr őrizete alatt... de másnap reggel elvitte őket egy barna, kerek arcú, 25-30 év közötti fiatalember, aki előzőleg Horváth Ödön rendőrhadnagy névre kiállított igazolványával igazolta magát.
A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam szeptemberi számában olvasható!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
