Elmebeteg találmányok nyomában
2007. augusztus 14. 18:09
1865 és 1900 között három folyóirat, a holland De Natuur, az amerikai The Scientific American és a francia La Nature rendszeresen tudósított a világ legújabb találmányairól.
<
A velocipéd - bár még maga sem volt tökéletes - létrejöttekor a habókos feltalálókat is megihlette. 1888-ban Radin úr, a francia csodabogár - aki hátrafele gyalogló bajnokságot rendezett a Szajna mentén - egy gömb alakú, monumentális szerkezettel jelent meg Párizs főutcáján. Képzeljünk el egy hatalmas, átlátszó gumilabdát, amelynek átmérője úgy két méter, éppen akkora, hogy egy felnőtt ember kényelmesen kifér rajta.
A nyílást ajtó zárja, hogy ha a masina beindul, az odabent tartózkodó ki ne pottyanjon belőle. Odabent keresztben egy vastengely húzódik, közepén csésze alakú üléssel. A tengely végeit golyóscsapágy szorítja a gömb falához. A velocipédista kinyitja a járgány ajtaját, miközben valaki egyhelyben tartja a járművet. Ez nagyon fontos, hiszen a gömböt kívülről semmi nem rögzíti a talajhoz.
A velocipédista tehát helyet foglal, megragadja a tengelyt, miközben előrenyújtott lábát a gömb falának veti. Egyik kezével bezárja az ajtót, majd ültében néhány lépést tesz, s a velocipéd már indul is. Ha jobbra, vagy balra kanyarodna, akkor elég a megfelelő irányba fordulni - s a csodajármű máris engedelmeskedik neki. Ha fékezni akar, egyik lábát kinyújtja, talpát odaszorítja, ahol a velocipéd érintkezik a földdel - és a súrlódás a gömböt azonnal lefékezi.
Radin úr azt állította, a gömbvelocipéd a vízen is jár: a sofőr a folyó partjára lavírozza, nagy lendületet vesz, éppen akkorát, amekkora a gömböt a vízbe taszítja. A gömb pedig lebeg a vízen, pörög-forog, halad, s végül a partra vetődik. A konstruktőre így képzelte el. De Radin úr a vízpróbát nem bírta ki. Mintegy félórányi forgástól-pörgéstől olyan rosszul lett, hogy hetekig ki sem kelt az ágyából.
A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam augusztusi számában olvasható!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
