Lopakodó pozíciónyeréssel fogant a kádárista elit
2007. július 17. 14:00
A legfelső vezetés még a nyolcvanas években is ragaszkodott munkás-paraszt származásához - derül ki Huszár Tibor legújabb történetszociológiai munkájából.
<
Az ELTE szociológiaprofesszorának munkája a Kádár-kori elit megalkotásának folyamatában meghatározó politikai-gazdasági-jogi lépéssor vázolásával indít, amely a demokratikus átalakulás útjának eltorlaszolásához vezetett. Elemzésében a nómenklatúra intézményesülését, a káderhatáskörök időbeli változását és a kötőanyagul szolgáló kiváltságok rendszerét deríti fel.
A két háború közötti elitkutatások eredményeire támaszkodva, de azok fogalmi rendjétől eltérő módon közelít a nómenklatúra rendszer kialakulásához. A pártállam kiváltságosaival és az apparátus vezető köztisztviselőivel készült életútinterjúk és a párt hatásköri listáinak, kinevezési határozatainak elemzése alapján alkotja meg a korszak káderpolitikájának történetét.
Az 1945 utáni első szabad választás eredményének kiigazítását, a demokratikus átalakulás útjának eltorlaszolását célozta a kommunisták pozíciószerzése az erőszakszervezetekben és a közigazgatásban. A születő demokratikus elit markáns alakjait rekesztették ki a politikai életből. Az 1949-es kvázi-választással monopolhelyzetbe került kommunisták viszont korántsem alkottak egyöntetű csapatot. Egyetlen közös jellemzőjük az volt, hogy a kommunista mozgalomban szocializálódtak, és a háború alatt antifasiszta tevékenységet végeztek.
A karrierminták vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy "a kádári gárda kevéssé állt új arcokból, a meglevő átcsoportosításával élt." A permanens fluktuációval és a kontraszelekcióval végleg beszűkítette saját utánpótlását is. Sajátos módon a legfelső vezetés még a nyolcvanas években is ragaszkodott munkás-paraszt származásához, hogy a rendszer fenntartását ideológiailag is erősítse.
A könyv egyik fejezete a pozícióval járó előjogok példatárával szolgál. Ebből kiderül, a hatvanas évektől a kiadó és a kiadás évének megjelölése nélkül "kéziratként" bizalmas megjelöléssel juthattott hozzá Sartre, Churchill és Gyilasz műveihez több mint félezer intézményvezető, vezető politikus. A hetvenes évektől a kiváltságosok vagyonosodási igényét a lakásgazdálkodásban és az üdülőtelkek megszerzésében elégítették ki. Az üdültetés, a kétévenkénti külföldi út, a külön ráfordítás nélkül járó új gépkocsi, a népnyelvben 4 K-snak hívott kiváltságok (kocsi, K-telefon, külföldi út, Kútvölgyi) szolgáltatták a nómenklatúra legkiválóbb kötőanyagát, amely pozíciójához erősítette a rendszer vezetőrétegét.
Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása Magyarországon (1945-1989). Corvina Kiadó, Bp., 2007. 152 o. 1600 Ft
A sorozat további kötetei:
- Kemp, Barry: Az egyiptomi Halottak Könyve
- John H. Arnold: Történelem
- Hervig Birg: A világ népessége
- Heinrich Krauss: Az angyalok
- Detlef Linke: Az agy
- Rudas Tamás: Közvélemény-kutatás
- Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
- Henning Boetius: Hidrogén-forradalom
- Karl Vocelka: Ausztria története
- Hartwin Brandt: Az ókor alkonya
- B. Szabó János: A mohácsi csata
- Thomas Junker: A biológia története
- Thomas O. Höllmann: A Selyemút
- Flesch István: A török köztársaság története
Támogasd a 
szerkesztőségét!
