Zsidó fiúval reklámozták a Harmadik Birodalmat
2007. június 18. 12:00
A Hitler előtt is SS egyenruhában parádézó legkisebb náci valójában zsidó családja lemészárlása után lett a nácik kedvence - derül ki a ma Ausztráliában élő férfi visszaemlékezéseiből.
Alex Kurzem eredeti neve Ilja Galperin volt - derül ki a könyvből. Az első emlék, amelyre tisztán emlékszik, 1941. október 21-éhez kötődik, amikor lemészárolták a családját. Előző nap lelőtték az apját és a többi férfit. Éjjel két katona betört hozzájuk, és megverte az anyját. Amikor elmentek, az anya az ütésektől véresen azt mondta legidősebb fiának: `Holnap mindannyian meghalunk.` Ő már tudta, hogy másnap reggel az asszonyok és a gyerekek kerülnek sorra. Azt mondta a fiának, hogy legyen bátor, és segítsen a kisebb testvéreinek. Azon az éjjelen a fiú felriadt, és arra gondolt, hogy nem akar meghalni. Hálóruhájában kiosont, és a lelőtt zsidók holttestein keresztül a közeli erdőbe menekült.
Reggel rémült kiáltozások hangjaira ébredt. A fáról, ahol elbújt, jól láthatta a síró nőket és gyermekeket, akiket a frissen ásott gödröknél sorakoztattak fel. `Bárcsak ne néztem volna végig!` De mégis megtette. Látta az édesanyját és a testvéreit, ahogy arra várnak, hogy lelőjék őket. `Láttam a katonákat, amint bajonettjükkel lefelé taszigálják az embereket a dombról. És akkor megpillantottam a családomat. Kiáltani akartam nekik. Oda akartam futni hozzájuk, de nem mertem. A katonák lelőtték az anyámat, a bajonettel pedig megölték a húgomat és az öcsémet. A kezembe haraptam, hogy fel ne sikoltsak.`
A hatéves gyerek hamarosan a lett SS katonák kedvencévé vált. Ekkor a keresztségben az Uldis Kurzemnieks nevet kapta, szerepelt a Führer előtt, apró SS egyenruhában lefilmezték a német gyerekek okulására, és kivezényelték az orosz frontra is. Ott szemtanúja volt a gyalázatos szlonimi vérengzésnek, amikor 1600 zsidót égettek meg elevenen. Más alkalommal a katonák arra használták a fiút, hogy fiatal lányokat csalogasson a táborba, akiket aztán kegyetlenül megvertek és megerőszakoltak. Amikor pedig a zsidókat marhavagonokra tették, hogy a haláltáborokba szállítsák őket, Kurzem kapta a feladatot, hogy csokoládét osztogatva becsalogassa őket a vonatokba. Parancsnoka a hírhedt Karlis Lobe volt, akinek több ezer zsidó meggyilkolása szárad a lelkén. Kurzem nem tudja biztosan, de gyanítja, hogy ez az egység mészárolta le a családját is.
1944-ben, amikor a nácik veresége egyre nyilvánvalóbbá vált, Lobe egy lett családhoz küldte Kurzemet, ahol egy olyan nyilatkozatot írattak vele, amely tisztázta Lobét. A háború befejeztével Kurzem szót emelt az őt "megmentő" Lobéért, majd vallomást tett a Holokauszt Bizottság előtt, de legnagyobb megdöbbenésére nem hitték el a történetet, mondván, nem találtak semmiféle nyomot a szülőfaluja ellen elkövetett szörnyűségekre vonatkozóan, sőt még azzal is megvádolták, hogy együttműködött Lobéval a háborús bűnök elkövetésében. A Bizottság ezért bűnösnek nyilvánította, majd nemsokára névtelen, gyűlölettel teli leveleket kapott olyan zsidóktól, akik ismerték Lobe rémtetteit.
1949 végén ezért lefoglalt egy helyet az Ausztráliába induló SS Nelly hajó fedélzetén, hogy új életet kezdjen. Ausztráliában alkalmi munkákból élt, egyszer még egy cirkusznál is dolgozott. Végül ácsműhelyt nyitott, és igyekezett beilleszkedni választott hazája életébe. Soha nem akart visszatérni Kelet-Európába, és még feleségének és gyerekeinek sem mesélt a múltjáról. 1997 egyik éjjelén aztán már nem bírta tovább a hallgatást. Azóta fiával együtt már többször jártak a szülőfalujában, ahol képeket is talált a szüleiről, és miután összeszedte a bátorságát, elment ahhoz a fához, ahonnan egykor végignézte édesanyja és testvérei meggyilkolását. A könyv hatására felmentették az ellene hozott ítélet alól is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
