A Watergate lett a politikai botrányok névadója

2007. június 18. 15:00

Harmincöt éve, 1972. június 17-ére virradó éjszaka értek tetten a washingtoni Watergate épületben öt betörőt, akik lehallgató berendezéseket akartak elhelyezni a Demokrata Párt főhadiszállásán.

Köztörvényes bűntettből politikai nyomozás

A hívatlan látogatókat, akikről kiderült, hogy közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állnak a Nixon elnök újraválasztásán dolgozó csoporttal, 1973 januárjában ítélték el. Addigra az egyébként is sokkal esélyesebb Nixon elsöprő győzelmet aratott a demokrata párti elnökjelölttel, George S. McGovern szenátorral szemben.

1973 márciusában az egyik elítélt az ügyet tárgyaló bíróhoz írt levelében kitálalt a betörés hátteréről, s ezzel a köztörvényes ügy példátlan politikai skandalummá változott. Ebben különleges szerepe volt a médiának, különösen a The Washington Post két újságírójának, Bob Woodwardnak és Carl Bernsteinnek, az ő cikkeiknek köszönhető, hogy az ügy nem ért véget a bírósági tárgyalással és a betörés elkövetőinek elítélésével. Az pedig csak nemrégiben derült ki, hogy a lap két újságíróját titokban értékes értesülésekkel segítő belső informátor, a rejtélyes "Mély torok" az FBI második számú vezetője, W. Mark Felt volt.

Nixon 1973 áprilisának végén arra kényszerült, hogy menessze két legfőbb bizalmasát, H. R. Haldemant és John Ehrlichmant, ők végül mindketten börtönbe kerültek. A Szenátus bizottságot állított fel a Watergate-ügy vizsgálatára, a meghallgatásokat 1973 májusától a televízió is közvetítette. A koronatanú a Fehér Házból kirúgott John Dean volt, de a Nixon-adminisztráció több volt tagja is drámai vallomást tett. Ezekből kiderült, hogy a Fehér Házban a legmagasabb szinten működött egy "piszkos ügyekre" szakosodott csoport. A felmérések szerint az amerikaiak 85 százaléka követte nyomon a közvetítéseket, amelyek felmérhetetlen politikai károkat okoztak az elnöknek.

Nixon vesztét tulajdonképpen nem is maga a betörés, hanem az elpalástolására irányuló mesterkedése okozta. Az elnök emberei eleinte "harmadrangú betörésként" próbálták az ügyet eltussolni, amely azonban az egyre újabb és újabb terhelő bizonyítékok napvilágra kerülésével hihetetlen méretű, mindenkit magával sodró lavinává szélesedett. Végül elérkezett a pillanat, amikor a figyelem már arra összpontosult: tudott-e Nixon a betörésről. A kegyelemdöfést az adta meg számára, amikor kiderült: az Ovális Irodában minden beszélgetést, így a sajátjait is rögzítettek.

következő oldal 1 / 2

Köztörvényes bűntettből politikai nyomozás
Impeachment és elnöki kegyelem

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?