Kalandozások Pannóniában: erőd őrizte a dunai átkelőt
2007. június 12. 13:00
Elhagyva a Sárköz északi részét a következő erődítmény a Pakshoz tartozó Dunakömlőd területén lévő egykori Duna-meder fölé magasodó keskeny Bottyán sáncon állt.
Lussonium lelőhelye régóta ismert, nevét azonban sokáig nem sikerült megállapítani, még Marsigli is azt hitte, hogy Aquincumnak hívták. Mivel ez a hely fontos folyami átkelő (Imsósi rév) volt, a római korban is feltehetően ezért építettek ide erődöt, majd a magyar történelem során is ezen okból kapott többször is jelentős szerepet. 1705-1706-ban például Vak Bottyán generális csapatai itt keltek át a Dunán és egy palánkerősséget emeltek az egykori római erőd romjain. Az 1800-as évek végéig azonban a Duna közvetlenül a domb lábánál folyt és így a római kor óta eltelt idő alatt az erózió eltüntette az erőd nagyobb részét.
A Mária Terézia betelepítési kampánya kapcsán végzett földmérésnek a régészet is jó néhány térképet és leletet köszönhet. A castellum mindeddig legpontosabb ábrázolása is ebből az időből, 1778-ból származik, ahol az erőd megmaradt része szabályos négyszögként látható: 215x70 m nagyságú, és figyelemre méltó a megmaradt sarkon a kiugró torony, amelyek csak későrómai legyező alakú tornyok lehetnek.
A mindeddig legszebb lelet, a Nemzeti Múzeumban látható Iuppiter Dolichenus gazdagon díszített bronztáblája ugyancsak ebben az időben került elő. Fényes Eleknek az 1800-as évek közepéről származó műve szerint igen sok érmet, feliratos követ és más leletet találtak a környéken. 1893-ban Wosinsky Mór gyűjtött nagyszámú régiséget a falu területéről, de ásatások hiányában a hetvenes évek elejéig nem sikerült bizonyítani, hogy a római erőd valóban a Bottyán-sáncon volt.
Az 1990-es években kezdődő újabb feltárás több, addig csak feltételezett dolgot is tisztázott. A kőerőd észak-déli irányú kiterjedése 250 méter, szélessége 30-50 méter volt, követve a felszín adta lehetőségeket. A nagy mennyiségű kő építőanyag nem kerülte el a helybéliek figyelmét: az erőd nyugati kaputornyát teljes egészében széthordták. A többi kapu megmaradt nyomaiból és az erőd alaprajzából II. századi építésre lehet következtetni. A feltárások során a római út mellett egy töredékes mérföldkő is előkerült, amely Aquincumtól 88 római mérföld távolságot jelzett. Szintén az újkori ásatásokon találták meg a bronzból készült katonai diplomákat, amelyek igen fontos adatokkal szolgálnak a tartományban (és Lussoniumban) szolgáló csapatokról.
A kutatás befejeztével a meglévő falakat konzerválták és a területet régészeti parkká alakították. Az erődről készült légifelvételen jól látható, hogy feltehetően a késői Valentinianus korban a már nem használt déli kaputornyaira és a római útra egy 10X9 méteres, 2 méter széles falakkal rendelkező tornyot építettek. Lussonium az egyetlen Dunaújváros (Intercisa) alatti kutatott erőd lett a római limes mentén, az előkerült leletek a paksi múzeum állandó kiállításán láthatók.
Web: www.lugio.hu, www.ripapannonica.hu
Blog: romaikor.blogter.hu, romanage.blogter.hu
szerkesztőségét!
