Túlnépesedés és sírrablás fenyegeti a dél-amerikai Római Birodalmat
2007. május 21. 12:00
Peruban nagyon komoly problémát jelent, hogy a hajdani települések és piramisok nagyon sok esetben ugyanott vannak, mint a mai városok - mondta el a Múlt-kornak Gyarmati János.
Magyar régészek Peruban
Múlt-kor: Milyen magyar kutatások és ásatások voltak Peruban illetve az inkák között?
Gyarmati János: Senkit nem fogok meglepni azzal, hogy nagyon kevés magyar kutató dolgozott Peruban, de azért két nevet mindenképp meg kell említeni. Az egyikük - aki valamennyire ismert itthon is - Fejős Pál, aki a 20. század első felében filmrendezőként dolgozott Hollywoodban, majd otthagyta a szórakoztatóipart és néprajzi filmezésre állt át. Antropológus lett és 1940-41-ben egy komoly régészeti expedíciót is vezetett a Cuscóhoz közeli inka lelőhelyek felkutatására és felmérésére. Abban az időben ez egészen kivételes teljesítménynek számított, annak megszervezésével és fenntartásával együtt. A kutatásairól írt munka a mai napig megtalálható az inka építészettel foglalkozó könyvek forrásai között.
MK: Ön hogy került Peruba?
Gy.J.: A térség egyetemistaként kezdett el érdekelni, és aztán abban a viszonylag szerencsés helyzetben voltam, hogy a 80-as évek közepén az egyetem befejezése után előbb - egy kulturális csereprogramnak köszönhetően - Mexikóba juthattam el, ahol a 90-es évek közepéig több alkalommal is dolgoztam. Engem a leginkább azonban az inkák érdekeltek, és mindig szerettem volna eljutni Peruba, ami aztán a 90-es évek első felében vált lehetségessé. Ott elsősorban az inka korszak ragadott magával, és ezzel kapcsolatban kerestem közvetlen terepmunkát lehetővé tevő kutatási lehetőségeket. Azóta két, négy éves kutatóprogramnak köszönhetően (1995-től 1999-ig, és 2004-2008-ig) különböző bolíviai lelőhelyeken dolgozhattam. Érdemes megemlíteni, hogy ezek magyar kutatóprogramok, tehát nem arról van szó, hogy egy érdeklődő magyar egy amerikai ásatáshoz csapódik oda, ez teljes mértékben magyar finanszírozású: mindkettő az Országos Tudományos Kutatási Alap programja, amihez sikerült amerikai kutatási támogatást is szerezni.
MK: Az amerikai őslakosok közül a legnagyobb kiterjedésű és legszorosabban szervezett államot az inkák alakították ki az Andok középső vidékén. Hogyan oldották meg a tízmillió lakosú birodalom irányítását?
Gy.J.: Az elmúlt másfél évtizedben ezzel a témával foglalkoztam közelebbről is, és legutóbb pont a Múlt-kor adásában beszéltem egy ilyen katonai központ feltárásáról. Nagyon fontos, hogy Peru igazából egy egymillió kilométeres nadrágszíj, egy hosszú keskeny terület nehéz terepviszonyokkal. A szállítás, irányítás és az emberek mozgatása így nagyon komoly kérdés a birodalom megértéséhez, és ezt a célt egy olyan intézményrendszer szolgálta, amit talán a Római Birodalomhoz szoktak hasonlítani. A mai ismereteink szerint ez az úthálózat 23 ezer kilométert jelentett, amelynek ma csak egy kis százalékát ismerjük. A birodalomban két főút volt, az egyik a hegyvidéken haladt Cuscóból Quitóig, és vezetett tovább a kolumbiai határig, illetve ugyancsak a hegyvidéken haladt tovább Argentína felé. Ezzel nagyjából párhuzamosan volt egy tengerparti főút is, emellett voltak a két főútvonalat összekötő, a hegyeken keresztül haladó kisebb utak is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
