Kalandozások Pannóniában: a limes világörökségi védelme
2007. május 7. 15:00
A Ripa Pannonica emlékeinek védelme annak nagy földrajzi kiterjedtsége miatt több problémát és nehézséget vet fel. Ennek megoldására jelenthetne gyógyírt a világörökségi tagság.
Miért jobb örökség a rom?
Azaum (Odiavum) erődje jelenleg az almásfüzitői timföldgyár iszaptengere alatt várja a szebb napokat, és nem járt jobban Kölked (Altinum) castruma sem, melyet egyszerűen homokbányának használt az utókor. A helyszínek pusztulásának veszélye a mai napig sem szűnt meg, gondoljunk csak a Hajógyári szigeten tervezett nagyberuházásra, amely Hadrianus palotáját veszélyezteti, és hasonló problémák adódhatnak az albertfalvai katonai tábor területére tervezett fejlesztésekkel is.
A jelenség érthető, hiszen az építési beruházások előkészítésénél, kivitelezésénél felmerülő problémák teljes megoldása nem várható a törvényi szabályozástól. A Ripa Pannonica szempontjából sokat javíthatna az a törekvés, melynek eredményeként helyszínei idővel hivatalosan is a világörökség részévé válhatnának.
A Római Birodalom határvidékének Világörökségi Listára jelölése közel két évtizede vette kezdetét. 1987-ben az Egyesült Királyság jelöltjei közül Hadrianus falát felvették a listára, majd több országban felmerült az igény (elsősorban Németországban), hogy hasonló témájú helyszínei is legyenek védettek. Hosszas huzavona után azt határozták el, hogy a védettséget élvező Hadrianus fal bővítését kezdeményezik. Az örökségi listán ezért 2004 óta "A Római birodalom határai, a limes" elnevezéssel találkozhatunk, amely Hadrianus falán kívül a 2005-ben védetté nyilvánított németországi felsőgermániai és raetiai limest is tartalmazza; idén pedig az Antoninus falat is jelölhetik.
A németországi Saalburgban a limes maradványain elvégzett 100%-os rekonstrukció érdekes helyzetet teremtett a világörökségi helyszín behatárolásakor. Ezek ugyanis nem tekinthetők hitelesnek, így minél jobban újjáépítettek valamit, annak világörökségi besorolása arányosan rosszabb lett. A problémát úgy oldották meg, hogy csak az alsó rétegek lettek védettek, a "felépítmények" már nem. Nálunk többek közt ezért nem készítenek teljes rekonstrukciókat, ami szakmai szempontból teljesen érthető, de ezzel viszont nehéz a nagyközönség igényeinek megfelelni, akik abban a "tévhitben" maradhatnak egy-egy magyarországi romterület látogatásakor, hogy a rómaiak alaprajzokban laktak.