Esterházy János rehabilitációját sürgeti a köztársasági elnök
2007. április 20. 17:00
Sólyom László köztársasági elnök szerint ritkaság az, hogy olyan politikus kerül be a köztudatba, akit erkölcsi nagysága miatt tisztelnek.
<
Tiszteletünk alapja az, hogy Esterházy Jánosnak elvei voltak, szilárd erkölcse, és ezekből semmit nem engedett - mondta a köztársasági elnök a II. világháború után háborús bűnösként halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélt politikusról a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetében. Hozzátette: Esterházy János kitartott küldetése mellett, hogy a felvidéki magyarság szószólója legyen, de képviselte a lengyelek, a ruténok és a zsidók ügyét is.
"Hogy néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst, hivatalosan politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán" - fogalmazott. Sólyom László szerint óhatatlanul adódik a kérdés, mi az, ami lehetetlenné teszi az ítélet felülvizsgálatát. Véleménye szerint ez "a szembenézéstől való ódzkodás, a bátorság hiánya, hogy egy nép, és itt Szlovákiáról van szó, sőt Csehországról, Csehszlovákiáról van szó, szembenézzen azzal a korszakkal, ami közvetlenül a háború után következett be". Lehet-e azt tenni, hogy csak a kommunista hatalomátvételig megyünk vissza, azt rehabilitáljuk, és ami előtte volt arról kijelentjük, demokratikus? - kérdezte. Példaként említette, hogy Magyarországon az első zsidótörvénytől (1938) kezdve vizsgálták felül az ügyeket.
Sólyom László szerint Esterházy János szellemében "a nyitott szívnek a politikáját kell követni Szlovákiában, és mindenekelőtt a szlovák néppel szemben is". Sorsközösség szellemében a megbékélésre kell törekedni, tisztázni kell a jogi részét Esterházy János rehabilitálásának, ami elengedhetetlen a megbékéléshez - fűzte hozzá.
Esterházy János Csehszlovákia, majd Szlovákia területén élt, 1932-től a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöke volt, 1935-től Kassa országgyűlési képviselőjeként tevékenykedetett. A második világháború idején a szlovák nemzetgyűlésben ő volt az egyetlen, aki felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, majd tevőlegesen is segítette az üldözött szlovákiai zsidóságot.
Esterházy Jánost 1944 decemberében magyar nyilasok tartóztatták le Budapesten, majd szovjet lágerbe hurcolták. A szovjet hatóságok 1949-ben adták ki a csehszlovák szerveknek. Korábbi halálos ítéletét köztársasági elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án halt meg morvaországi börtönében.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
