Történész elevenítette fel a zsidó vérvádakat
2007. április 17. 11:45
Keresztényellenes liturgián alapult
A The Associated Pressnek adott interjúban Toaff viszont azt állította, hogy írását részben félreértették. Nem akart arra célozni, hogy ezek a rituális gyilkosságok valóban megtörténtek volna. `Azt hiszem, rituális gyilkosságok soha sem történtek. Nincs bizonyíték rá, hogy zsidók elkövettek volna ilyesmit` - mondta. De Toaff szerint a vallomások tartalmaznak némi igazságot - a keresztények által felrótt keresztényellenes liturgiát főleg húsvétkor alkalmazták, amikor a zsidók egyiptomi szolgaságból való kiszabadulása a zsidóság ama reményének jelképévé vált, hogy egyszer megszabadulnak a keresztények okozta szenvedésektől is. A szerző és könyve
"Ezt a keresztényellenes hangvételű, héber nyelvű liturgiát a bírák nem ismerhették, hiszen nem az olasz szertartások közé tartozott, hanem az askenázi hagyományhoz" - állítja Toaff. Szerinte a keresztény hitre áttért zsidók beszéltek erről a liturgiáról, amivel segítették a "vérvád" elterjedését.
A zsidó és katolikus történészek is elítélték Toaff művét, mert szerintük egyszerűen csak átértelmezi a már ismert dokumentumokat - és hitelt ad a kínzás hatására tett vallomásoknak. "A Jézust és a keresztényeket becsmérlő zsidó szövegek már régóta ismertek a tudósok körében, ezért nem éppen tudományos a trentói vallomások felhasználása a gyűlölet bizonyítására" - mondja Anna Foa, a római La Spienza Egyetem történelemprofesszora. "A zsidók csak azért használták a hébert, hogy valami elfogadhatót mondjanak a bíráknak. Nem lehet az alapján rekonstruálni a zsidók felfogását a világról, hogy mit mondtak az inkvizíció előtt" - mondta Foa, aki maga is több könyvet írt a boszorkányok, zsidók és eretnekek elleni perekről.
Iginio Rogger, a katolikus egyház történésze szerint, aki az 1960-as években Simon esetének kivizsgálását vezette, minden történész egyetértett abban, hogy a vallomások teljesen megbízhatatlanok voltak. "Nem lennék Toaff helyében, amikor felelnem kell mindezért azok előtt a történészek előtt, akik komolyan foglalkoztak az esettel. A bírák szörnyűséges kínzásokat alkalmaztak, mígnem a vádlottak már azért könyörögtek, hogy végre azt mondhassák, amit a bírák hallani akartak."