Kínai követ volt a Selyemút ősapja
2007. április 10. 14:45
Az összefoglalóan Selyemútnak nevezett útvonal már az ókor óta kiterjedt közlekedési hálózatot alkotott, melynek főcsapása Kelet-Ázsiától az Földközi-tengerig ért.
<
Az akkori fővárosból, Changanból, a mai Xianból induló Selyemút déli leágazása Afganisztánon, Üzbegisztánon, Iránon át vezetett, s végül elérte az egyiptomi Alexandriát. Északi leágazása Pakisztánt, majd Afganisztán fővárosát, Kabult érintve érkezett a Perzsa-öböl partjához. Az út Kabultól dél felé tartva, elérte a mai Karacsit. Onnan a tengeri útvonal tovább ment az ókori Perzsiába és Rómába.
Az i.e. második század és az i.sz. második század között a Selyemút négy birodalmat kötött össze: a Római Birodalmat, a nyugat-ázsiai Parthus Birodalmat, a közép-ázsiai Kusán királyságot és a kelet-ázsiai, kínai Han birodalmat. A i.sz. kilencedik század után aztán az ázsiai és az európai kontines politikai és gazdasági rendjének átalakulásával és a tengeri hajózás fejlődésével az utóbbi egyre nagyobb szerepet kapott a kereskedelem terén. A Selyemút jelentősége egyre csökkent, és a tizedik században, a Song dinasztia idején már majdnem megszűnt, elvesztette funkcióját. A Selyemút menti elveszett civilizációk felkutatására elsőként a magyar származású Stein Aurél (1862-1943) indult el.
"Krisztus születése után 414-ben tért vissza Faxian (Fáhszien) kínai szerzetes hosszú indiai útjáról, amelyen a buddhizmus szent helyeit látogatta végig. A lelki élményeken túl sokféle kalandról is beszámolt, köztük a Takla-Makán sivatag megpróbáltatásairól: "Nem látni sem madarat a levegőben, sem bármiféle állatot a földön. Ha mégoly erősen figyelsz is mindenfelé, hogy megtaláljad az utat, hiábavaló. Csak a holtak aszott csontjai szolgálnak útjelzésként."
Annak, aki az ókorban vagy a középkorban a Selyemúton utazni kívánt, egy tulajdonsággal biztosan rendelkeznie kellett: a veszélyek helyes felmérésének képességével - vagy semmibevételével. Mert igen könnyű volt irányt téveszteni a behavazott hegyekben, a barátságtalan sivatagokban, a végtelen tengereken, és gyakran végződött halállal a vállalkozás. A szerző, aki a biztonságos íróasztal mellől lamentál a homokviharok és a hidegbetörések miatt, sok tekintetben maga is veszélyes vállalkozásba fog.
A világ egykor legátfogóbb úthálózatának több mint kétezer éves történetét körülbelül száz oldalon összefoglalni megköveteli, hogy szigorúan csak a leglényegesebbre koncentráljunk, ami alapos rövidítéseket és egyszerűsítéseket is szükségessé tesz, ez pedig nem kis feladat. Itt is utat lehet téveszteni, mint a sivatagban. Számos témakör ezért csak példaként említődik, mások egyáltalán nem."
Thomas Höllmann könyve nem kis feladatra vállalkozott: alig 100 oldalon mutatja be az évezredes kötelékek szinte minden elemét, a földrajzi viszonyoktól a kereskedelmi kapcsolatokig. A munka időrendi táblázattal és térképpel segíti az olvasót, a könyvet értő fordító gondozta, amit az is jelez, hogy a munka végén az elérhető magyar szakirodalom is helyet kapott.
Thomas O. Höllmann: A Selyemút. Ford.: Uray-Kőhalmi Katalin. Budapest, 2006. Corvina, 132 o. 1600 Ft. (Tudástár)
A sorozat további kötetei:
- John H. Arnold: Történelem
- Hervig Birg: A világ népessége
- Heinrich Krauss: Az angyalok
- Detlef Linke: Az agy
- Rudas Tamás: Közvélemény-kutatás
- Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
- Henning Boetius: Hidrogén-forradalom
- Karl Vocelka: Ausztria története
- Hartwin Brandt: Az ókor alkonya
- B. Szabó János: A mohácsi csata
- Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig (Az intézményesített káderpolitika kialakulása Magyarországon (1945-1989)
- Thomas Junker: A biológia története
Támogasd a 
szerkesztőségét!
