A brit haditengerészet kudarca: a Royal Navy veszteségei a második világháborúban
2007. április 4. 13:15 Takács Áron
A második világháború kezdetén a brit flotta kellemetlen pofonokat kapott a rettegett német tengeralattjáróktól, és a Kriegsmarine is eséllyel vehette fel a harcot a britek ellen.
<
Beigazolódott félelmek
A brit repülőgép-hordozók története a második világégés előttre nyúlik vissza, bár ekkor még nem azt a szerepkört szánták nekik, amit a későbbiekben betöltöttek. A repülőgépek fejlődését látva az Admiralitás elkezdte felszíni hajóegységet átalakítani.
|
A HMS Courageous |
A háború kitörése utáni időszakot a nyugati fronton joggal nevezik a furcsa háború időszakának. A szárazföldi és a légi harcok szüneteltek, ám a tengereken nem nyugodtak a hadviselő felek. A német tengeralattjárók már augusztus végén kihajóztak kikötőikből, és a brit hadüzenet után rögtön elkezdték tevékenységüket. Alig jelentették be a hadiállapotot, az U-30-as Lemp főhadnagy parancsnoksága alatt tévedésből megtorpedózta az SS Athenia személyszállító gőzöst, amelyen 1400 utas - köztük sok amerikai - tartózkodott.
|
Az U-30-as  |
A korábban átalakított Courageous ideálisnak látszott a tengeralattjárók felderítésében, hiszen repülőgépei már messziről kiszúrhatták a felszínen haladó búvárhajókat. A túlzott magabiztosság azonban megbosszulta magát, és senkiben nem merült fel, hogy mi lesz, ha az U-bootok pillantják meg előbb gyanútlan áldozatukat. 1939. szeptember 17-én este a hajó rombolókísérete és topedóvető gépei az előzőleg támadott U-53-ast keresték, a Courageus pedig a veszélyes vizeken védelem nélkül várta, hogy gépei leszálljanak a fedélzeten.
|
A Courageous pusztulása |
A Courageous volt az első komoly brit veszteség a háborúban, amely felhívta a britek figyelmét, hogy a tengeralattjárók nemcsak a kereskedelmi hajókonvojokra jelentenek komoly fenyegetést, hanem hatékony védelem hiányában a nagyobb hadihajókra is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
