Mérei Ferenc Budapesten született 1909. november 24-én. Párizsban a Sorbonne-on két oklevelet szerzett, bölcsészkari tanári oklevelet filozófia, szociológia, pszichológia és pedagógia szaktárgyakból. Hazatérése után az Állami Gyermeklélektani Intézetben és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán dolgozott. A háború alatt munkaszolgálatos volt a keleti fronton. 1945 után a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője. 1949-től az Országos Neveléslélektani Intézet főigazgatója volt, de 1950-ben a pedológia (polgári nevelési elmélet, amely a gyermekre vonatkozó komplex fiziológiai, pszichológiai, szociológiai ismeretek rendszerezésére törekedett. Magyarországos Mérei Ferenc volt a fő képviselője) ellen hozott kommunista párthatározat alapján elbocsátották. Csak 1956-ban rehabilitálták. Ezután részt vett 1956. októberi forradalomban, ezért 1958-ban szervezkedés miatt 10 évi börtönre ítélték. 1963. márciusban amnesztiában részesült, s 1964. februártól az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet vezető pszichológusa, majd a Pszichodiagnosztikai, illetve a Klinikai Pszichológiai Laboratórium vezetője. Nyugdíjazása után tanítványaival pszichodráma műhelymunkát végzett. Nemzetközileg elismertté vált az óvodáskorú gyermekek szociálpszichológiai jelenségekkel kapcsolatos vizsgálataival. Szociálpszichológiai tevékenysége az 1970-es évektől kezdve jelentősen hatott a magyar irodalomtörténészekre.