Dublinban látta meg a napvilágot. Oxfordi egyetemi tanulmányait nem fejezte be, mert 1692-ben, III. Vilmos franciák elleni hadjárata idején katonának állt. A seregből 1705-ben kilépett, s nem túl fényes anyagi helyzetén házasságok, politikai szerepvállalás és kockázatos vállalkozások révén igyekezett javítani, kevés sikerrel. Írói hírnevét azonban már katona korában megalapozta. Első nagy sikerét 1701-es A keresztény hős című munkájával aratta. Ez a műve a valláserkölcsi alapú életvitel kézikönyve lett, annak ellenére, hogy írójának életmódja nem volt egészen erkölcsösnek nevezhető. Erkölcsnemesítő műveivel az első szentimentális színdarabokat vetette papírra. 1709-ben az ő szerkesztésében jelent meg Európa első irodalmi napilapja, a hetente háromszor kiadott, A csevegő, amely irodalmi híranyagot közölt, divat és viselkedésbeli tanácsokkal is szolgált, művészeti kritikáiban a klasszicista stílus előfutára volt. Az összesen 271 szám kétharmadát egymaga írta, stílusa és hangvétele a korban szokatlanul személyes és fesztelen volt. 1729. szeptember 1-jén hunyt el Carmarthen-ben.