A két világháború között Kolozsváron ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1940-ben, Észak-Erdély Magyarországhoz történt visszacsatolása után került Budapestre. Az ország német megszállása után, amikor a magyarországi zsidóság végveszélybe került, neki sikerült - természetesen pénzért - 1684 kiválasztott üldözöttet kimenteni és 1944. június 30-án a szinte biztos halál elől vonaton Svájcba menekíteni. Az ún. Mentőbizottság tagjaként közreműködött a legtehetősebb zsidó családok tagjainak a Gestapo segítségével történt kimenekítésében is. Ennek az ára viszont magyarországi vagyonuk német kézbeadása lett. (Így lett például Weiss Manfréd csepeli gyáróriásából Hermann Göring Werke.) A magyar hatóságok a háború után komolyan foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy kollaborálás címén vádat emelnek a `Mentőbizottság` és a Zsidó Tanács vezetői ellen. Kasztner végül 1947-ben Palesztinába települt át, majd hamarosan befolyásos személyiség lett az izraeli Munkapárt egyik elődjének tekinthető baloldali Mapai tömörülésben. Egy jobboldali politikus azonban feljelentette, és a nácikkal való együttműködés vádjával 1955-ben elítélték. Ő természetesen fellebbezett, de a felmentő ítéletet (amely 1958-ban született meg), már nem érhette meg: 1957. március 3-án egy `önkéntes ítéletvégrehajtó` a tel-avivi Amsterdam utcában meggyilkolta. Izraelben és a nyugat-európai zsidóság körében ma is éles vita folyik arról, hogy az egykori Mapai-aktivista hős volt-e vagy áruló. Az utóbbiak a holokauszt poklában elpusztult milliókat szembesítik a néhány ezer - elsősorban vagyonuk révén - megmenekült szerencsésebbel.