Még ma is rejtélyes az első magyar sorozatgyilkos élete
2007. március 1. 16:00
Kiss Bélát sosem kérte számon sem a rendőrség, sem a bíróság, és tetteiért sosem felelt földi bíró előtt. Róla magáról is alig tudunk valamit, a hétköznapi név mögött egy hétköznapi ember áll.
<
Rendes iparosként megbízhatóan és szorgalmasan dolgozott, ő maga pedig jó kiállású, szőke hajú és kék szemû, erőteljes férfi volt. A cinkotai bádogost mégsem arra szánta végzete, hogy tisztes mesteremberként öregedjen meg. Két, mindennél nagyobb erő is megakadályozta ebben: egyrészt a történelem, de elsősorban a saját hajlamai.
A csendes Cinkotán, amit akkor még nem egyesítettek a fővárossal, nagy megütközést kelthetett, hogy a szorgalmas és elismert bádogos felesége 1912 táján viszonyt kezdett egy férfival, és a kezdetben titkos kapcsolatot egy idő után nyíltan folytatták. Nem sokáig. Mert hamarosan az asszony is, lovagja is eltûntek a városkából, senki nem hallott többé felőlük. Kiss Béla pedig a lehető leghihetőbb magyarázattal állt elő: megszöktek, menjenek isten hírével, neki ugyan nem hiányoznak
A közvélemény nyilván mellette állt, és még némi elégtételnek is tekintették, hogy a mester a csélcsap nej távozása után egyáltalán nem élt szerzetesi életet. A környék legjobb partijának számító, jóképû és stabil egzisztenciájú férfi házában szép számmal fordultak meg a csinos, fiatal nők; igaz, egy-két alkalomnál többször egyiket sem látták nála vendégeskedni.
Kiss Béla bádogos volt, ezért semmiképpen nem tûntek fel az udvarában egyre növekvő számban tárolt fémhordók. A helyi rendőrrel beszélgetve megemlítette, hogy szerinte hamarosan háború lesz, ezért a hordókban benzint tart, a szûkebb időkre. Ki tudja, milyen jóstehetség volt ebben az emberben, vagy tényleg lehetett valami a levegőben, de a háború valóban kitört 1914-ben. Kiss ekkor már 37 éves volt, így egyáltalán nem kellett arra számítania, hogy az első hullámban behívják. Ô azonban, jó hazafiként, önként jelentkezett. Az 1914-es év kora őszének egy reggelén Kiss Béla cinkotai bádogos - már egyenruhában - gondosan bezárta házának és mûhelyének ajtajait, ablakait, a kulcsokat rábízta a házvezetőnőjére - és kisétált a kapun, hogy aztán soha többé ne térjen vissza.
Tulajdonképpen ennyi, ami közvetlenül egy létező személyhez - a század legvérengzőbb hazai sorozatgyilkosához - köthető. A vészterhes 1914-es évtől Kiss Béla mindenki számára láthatatlan és megfoghatatlan fantommá vált. Nem így az áldozatai.
A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam márciusi számában olvasható!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
