Rimaszombat városában született. Külföldön tanult, majd 1818-tól hat évig Rómában élt. Ott készültek első művei, köztük az egyik legkiemelkedőbb, a Pásztorlányka. Hazatérve portrészobrokat, síremlékeket, oltárműveket és kisebb emlékműveket készített. A klasszicizmus jellegzetes képviselőjeként fő művei a kitűnő karakterábrázolású portrék voltak. Nagy alkotása az 1846-ban befejezett, Pesten felállított Kölcsey-szobor. A hazai márvány felkutatásán fáradozott, s megtalálta a ruszkicai márványt, amellyel művészi elképzeléseit megvalósíthatta. Életének jelentős missziója volt a nemzeti művészet megteremtése. 1832-ben az MTA levelező tagjává választották. Szülővárosában hunyt el 1856. július 4-én.