Zsoldosként szolgált, majd a mantovai herceg palotagrófi és lovagi címet adományozott neki. 1631-ben szülőfaluja, Giugliano kormányzását bízták rá. Fő műve a Lo cunto de li Cunti (Mesék meséje) című nápolyi dialektusban írt mesegyűjteménye tette világhírűvé. Előadásmódjára az elevenség és a népies íz jellemző. Humoros kommentárjaiban a korabeli valóság, a nápolyi élet realisztikus képe bontakozott ki.