Fjodor Ivanovics Inozemcev Belkino-ban látta meg a napvilágot. 1828-ban végzett a harkovi orvoskaron, majd Észtországban a tartui egyetem professzora lett. 1835-től rendkívüli, majd 1837-39 között rendes tanár volt a moszkvai egyetem gyakorlati sebészeti tanszékén. 1846-ban ő alapította Oroszországban az első kari sebészeti klinikát. Az orvostudományban kifejlesztette az anatómiai-fiziológiai szemléletet, kritikai értékelését adta Virchow celluláris (sejttani) patológiájának, valamint a testnedvekre épülő elméletnek. Az elsők között mutatott rá az idegek, különösen a vegetatív idegrendszer különleges szerepére a patologikus folyamatok keletkezése során. Oroszországban elsőként alkalmazta a gyakorlatban az éteres narkózist sebészeti műtéteknél. Tinktúrát javasolt a kolera gyógyítására, melyet Inozemcev cseppjeinek neveztek. Poliklinikát szervezett, és azt a tökéletesebb orvoslás bázisaként használta fel, s hatalmas orvosi iskolát is létesített. Ő szerkesztette és adta ki a Moszkvai Orvosi Újság című hetilapot, 1861-ben megalapította Moszkvában az orosz orvosok társaságát. Munkásságában visszatükröződtek iskolájának nézetei arról, hogy a betegségek keletkezésére milyen hatással van a környezet. Moszkvában hunyt el 1869. augusztus 18-án.