A Kormányzó 139 éves

2007. február 12. 19:00

Horthy sokak számára negatív hívószó még ma is, személyéről több méltánytalan vélekedés kering a közéleti vitákban. Megérdemelné az objektív értékelést, hiszen szerepe nemcsak negatív, mint ahogy az 1920-1944 közötti Magyarország is számos szempontból eredményeket ért el. Antonescuval, vagy akár Benessel összehasonlítva is több vállalható elem található a magyar kormányzó politikájában, de Horthy a magyar mezőnyből sem kerülne ki utolsóként.

Koltay Gábor számára `a Kormányzó` ma is élő figura, minden jel szerint alkotásának virtuális megrendelője. A filmben vegyesen nyilatkoznak meg jobboldali közszereplők, történészek, történelmi szemtanúk és színészek. Utóbbiak vagy Horthy, vagy mások visszaemlékezéséből olvasnak fel kivétel nélkül `a Kormányzóra` nézve pozitív szövegeket. A rendezőnek érezhetően fontos volt, hogy a jól öltözött angol urakra emlékeztető színészek szájából a szöveg minden alkalommal színes tapétás falak, aranyozott bútorok, fényes tükrök között, intarziás parketta fölött szóljon .

Ezzel a rossz feudális miliővel legalább sikerült érzékeltetni azt az ódivatú atmoszférát, ami a Horthy-rendszer rosszabbik oldalát jellemezte. Koltaynál azonban ez a körítés nem irónia, hanem a halálosan komolyan vett lényeg. A film alkotója ebből a szempontból 2007-ben maradibb, mint Horthy 1939-ben volt. Vagy esetleg a megcélzott nézőközönség igényeit akarta ezzel eltalálni?

Koltay az egyes történészekkel nyilván többórás anyagot vett fel, és csak két-három mondatot közölt azoktól, akik nem illettek bele a koncepciójába. A kor szakértőiként jelennek meg Nemeskürty István, Salamon Konrád, Raffay Ernő, Kovács Dávid (itt nem mint a Jobbik volt elnöke, hanem mint történész), az ex-MIÉP-es Gidai Erzsébet (itt mint közgazdász), Szerencsés Károly, Deák István, Szita Szabolcs. Az utóbbi három esetében feltételezem, nem tudták, mihez adják a nevüket.

A teljes cikk a Népszabadságban