A pollenek árulták el az agyagkatonák titkait
2007. február 1. 12:30
Kormeghatározás virágporral
A pollenanalízis az elmúlt években egyre többször segíti a kutatókat híres gyilkosságok megoldásában és nevezetes festmények keletkezési körülményeinek tisztázásában.
Az eljárás során az üledékben, talajban található virágpor (pollen) anyag fajösszetételét határozzák meg. Minden növény sajátos alakú és mintázatú, csak az adott fajra jellemző pollenekkel rendelkezik, és ezek lehetővé teszik az adott növényfaj azonosítását egy-egy üledékmintában. Mivel a pollenek jól konzerválódnak az üledékekben reduktív körülmények között (vízborítás alatt, oxigénhiányos környezetben), lehetőséget nyújtanak a vizsgált területen az üledék keletkezése idején uralkodó növényföldrajzi viszonyok megállapítására. Az egyes növényfajok és társulások pedig csak megfelelő éghajlati körülmények megléte esetén találhatók meg, a terület növényföldrajzi képe a klíma alakulására is utal a vizsgált időszakban.
A metódus a honfoglalás eseményeinek pontosításában is segítette a szakembereket: László Gyula Őstörténetünk legkorábbi szakaszai (1961) című könyvében a nyelvészeti paleontológia módszerét történeti távlatba helyezte azáltal, hogy a vizsgálatba bevonta a pollenanalízist, s a paleontológiai vizsgálatot összekapcsolta régészeti és toponímiai elemzéssel is. Mindent összevetve László Gyula az uráli őshazát a Kelet-Baltikum és az Oka folyó közti területre helyezte. Elmélete, minden hiányossága ellenére, rendkívül szellemes, s a pollenanalízis bevezetésével megtermékenyítőleg hatott a további őshaza-kutatásra.