Hétvégi várkalauz: Kapi
2007. január 26. 14:00
Kapi várának romjai a község feletti 499 méter magas hegy csúcsán omladoznak. A meredek déli hegyoldalon vastag támpillérek támasztják alá a kőfalat, jellegzetessé téve az erősség látképét.
Keletkezéséről csak feltételezések vannak, melyek még régészeti megerősítésre szorulnak. A korai oklevelekben Toboly néven szerepelt e helyen egy erődítmény, amit az országra törő mongol áradat elpusztított. A IV. Béla király parancsára kőből helyreállított vár a tartományurak elleni hadjáratokban ismét súlyosan megsérült, több évtizeden keresztül romokban hevert. Csak 1410 után, Zsigmond király adományaként került Kaproncai András báró tulajdonába a várrom, akinek az uralkodó engedélyezte a helyreállítást.
Szerencsés módon napjainkig fennmaradtak az építkezés költségének számadásai. Érdekesség, hogy a mesteremberek 212 aranyforint fizetség mellett még 165 gönci hordó bort is kaptak munkájukért. Más adat szerint a felhasznált 7800 hordó égetett mészbe még 9990 darab tojást is belekevertek, amivel a kövek szilárdságát fokozták. A váruradalom megtartásához a Kapy-famíliának többször kellett pártot váltania. Így hódoltak 1440 után Jan Giskra huszita vezér, majd 1462 után a hatalmát megszilárdító Mátyás király előtt, akitől azután is sikerült kegyelmet kapniuk, amikor 1471-ben Kázmér lengyel királyfinak a trón megszerzésére irányuló sikertelen kísérletét támogatták.
A 16. században ez a vidék távol esett a török hódoltság csatamezőitől, ezért a magánvár kimaradt az akkori idők hadászati korszerűsítéséből. A katonai szempontból már jelentéktelen várat 1605-ben Bocskai István hajdúi, majd 1619-1623 között Bethlen Gábor fejedelem serege szállta meg. A 17. század végén többször gazdát cserélt a vár: 1671-től császári őrség vigyázta a falait, 1681-től Thököly Imre kurucai mondhatták a magukénak. A Rákóczi-szabadságharc végén, 1709-ben a kuruc helyőrség felgyújtotta az épületeket, és elhagyta a várat. Az 1711-es szatmári békekötés után a Kapy família kapta vissza, akik újjáépítették az üszkös falakat.
Rövidesen mégis elérte a végzete, mert az 1715-ös pozsonyi országgyűlés elrendelte lerombolását. A katonák felgyújtották az épületeket, és puskaporral megrongálták a védőműveket, melyeket többé már nem építettek újjá. A középkori műemlék állapota azóta is romlik, bár így is - a csodálatos panoráma miatt - a környék kedvelt kirándulóhelye.
A kapunyílás és a négyszögletes külső torony a várat elpusztító robbantások nyomait viseli magán. Bejutva az alsóvár félkört formázó udvarára, bal felől elpusztult gazdasági épületeket (raktárakat és istállókat) pillantunk meg, míg jobbról az út egyre szűkülve egy boltíves helyiségig vezet. Ez a falrész ék alakban ugrik ki a várfalak elé, lehetővé téve az oldalazó tüzelést a rohamozó ellenségre. Mindezen épületek félkörben övezik a magasabb sziklán emelkedő felsővár 34 x 13 méteres tömbjét, ahová egy lekopott lépcsősoron felkapaszkodva juthatunk fel. Itt a középkorban egy kisméretű felvonóhíd állta a támadók útját. A felsővár déli oldalát boltívesen kiképzett várfal, északi részét a palotaszárny szobái tagolják. Az épület emeletnyi magasságig áll, de a tetőzetet teljesen elpusztította az 1715-ös rombolás. Ugyanez érvényes az északnyugati sarkon emelkedő, egykor háromemeletes öregtoronyra is.
Megközelítés
Tervezze meg útját a T-Online Térképpel!
szerkesztőségét!
