Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Máglyától a jeladóig

2007. január 2. 09:30

A tengerek és óceánok partjain, a szigeteken és a kikötők bejáratánál levő zátonyokon őrködnek a világítótornyok. Veszélytől óvják a hajókat, s lehetővé teszik, hogy pontosan partot érjenek.

<

A régmúlt idők krónikáiban nem találunk feljegyzést arról, milyen messziről volt észrevehető a Fárosz szigetén álló alexandriai világítótorony, csúcsán egy égő máglya fényével. De abból ítélve, hogy a torony 170 méter magas volt, ez a távolság legalább 30 mérföld lehetett. Az i.e. 283-ban épült világítótorony 15 évszázadon át állt a helyén sértetlenül, míg a török hódítók le nem rombolták.

Építői a néphit szerint az istenek oltalmába ajánlották a világítótornyot: nem véletlenül koronázta csúcsát Poszeidón 25 méteres szobra, a rávésett felirat pedig azt hirdette: az őrző isteneknek a tengerjárók oltalmául. Az alexandriai világítótorony a világ hét csodáinak egyike volt, éppúgy, mint a híres rodoszi kolosszus, a napisten bronzszobra. Az i.e. 290-280-ban készült, 34 méter magas szoboróriás csak néhány évig állt a helyén, mert egy igen erős földrengés ledöntötte. A kortársak állítása szerint a szobor egyben világítótorony volt: a kikötő bejárata fölött magasodott, és kezében soha ki nem alvó fáklya lobogott. Egyetlen ókori világítótorony sem maradt fenn napjainkig, így csak leírások, domborművek, érmeábrák alapján alkothatunk fogalmat róluk, pedig némelyek közülük évszázadokon át szolgáltak.

1299-ben az Elba torkolatában Hamburg lakosai építették a legrégibb, ma is álló világítótornyot. Egy másik, a balti-tengeri világítótorony Hiuma szigetén áll 1531 óta, s mindmáig nem kellett különösebben átépíteni. Oroszországban az első világítótornyot (egyszerű torony volt, amelynek tetején máglya lobogott) I. Péter parancsára építették 1702-ben a Don torkolatában, hogy megkönnyítse a flotta hajózását az Azovi-tengeren. I. Péter több világítótornyot is építtetett "a fejlődő orosz flotta szükségleteinek kielégítése céljából", de ezek csak a hadihajók vonulásakor muködtek. Az admiralitás jelentése szerint a baltikumi Gogland és Szeszkár szigetén levő világítótornyok egyenként évente 250 öl (1100 m3) fát és 1500 pud (24 tonna) szenet fogyasztott. Tüzelőanyagot csupán évente egyszer kaptak, és ha a határidő lejárta előtt elhasználták, a tornyok nem világítottak.

A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam januári számában olvasható!

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Máglyától a jeladóig

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra