1954-ben, mindössze 22 évesen doktorált filozófiából. Disszertációját Aquinói Szent Tamásról, a középkor meghatározó skolasztikus filozófusáról és vallásos gondolkodójáról írta. 1954 és 1958 között az olasz televízió, a RAI kulturális szerkesztője volt és ezzel párhuzamosan a torinói e gyetemen tartott előadásokat. 1961-től az esztétika egyetemi magántanára volt Torinóban, számos irodalmi folyóirat és a milánói Espresso című hetilap munkatársaként dolgozott, vendégprofesszorként működött többek között a Yale, Columbia, Nortwestern Egyetemeken. A Versus című nemzetközi szemiotikai folyóirat szerkesztője. 1971-től a bolognai egyeteme szemiotikai tanszékének vezetője. 1974-ben ő szervezte meg Milánóban a Nemzetközi Szemiotikai Társaság első kongresszusát. Kezdetben a középkor esztétikai nézeteivel foglalkozott, újabban az avantgárd mozgalmak és a tömegkultúra problémái állnak tanulmányainak homlokterében. Főbb munkái: A középkori esztétika fejlődése, Joyce poétikái, A nyitott mű, Forma és bizonytalanság a mai költészettanokban, Hogyan írjunk szakdolgozatot?. Világsikerű regénye A rózsa neve, melyből film is készült. További műve a Foucault-inga, valamint az 1994-ben megjelent, A tegnap szigete című regénye. 2002-ben megkapta az osztrák Állami díj az európai irodalomért elnevezésű kitüntetést.