Az Antarktisz beutazója az írországi Kilkee-ben látta meg a napvilágot 1874. február 15-én. 1890-ben lépett a kereskedelmi tengerészet szolgálatába, 1901-ben nevezték ki alhadnagynak. Tagja volt Robert F. Scott 1901-1904-es déli-sarki expedíciójának, s 1902-1903 nyarán, három hónap alatt bejárta a Victoria-föld magashegységi partvonalát a 82 fok 17' déli szélességig. első önálló expedícióján 1908-ban érkezett a Ross- tengerre, majd ott áttelelve harmadmagával, mandzsúriai pónik vontatta szánokon elindult a Déli-sark felé. Nem számított azonban arra, hogy a póniknak sok takarmányra van szükségük, s nem falják fel elhullott társaikat, mint a kutyák. A Ross-selfgleccseren, a 84 szélességi foknál valamennyi póni elpusztult. Az út legmeredekebb szakaszán a sarkutazók maguk voltak kénytelenek húzni a szánokat. 3000 méter magasban haladtak, elérték a 88 fok 23' déli szélességet, s így 155 km-re megközelítették a Déli-sarkot, de az élelmiszerhiány és az erős szél miatt kénytelenek voltak visszafordulni. Szerencsésen, de végsőkig kimerülve, 2750 km megtétele után értek vissza a hajóhoz. Következő expedícióját 1914 márciusában indította, keresztül akarta utazni az Antarktiszt a Weddel-tengertől a Déli-sarkon át a Ross-tengerig. Hajójuk azonban jégbe szorult, és 10 hónapig sodródott, míg a jégtorlasz össze nem zúzta. Az expedíció tagjai további öt hónapig sodródtak a jégen, végül csónakokon menekültek a Déli Shetland szigetek egyikére, az Elefánt-szigetre. Shackleton öt társával 1300 km-t hajózott Déli- Georgiáig egy bálnavadászhajón, segítséget keresve. Az ottmaradt társak segítségére összesen négy segélyexpedíciót vezetett, az utolsóval végül sikerrel járt. Később ismét az Antarktisz felé hajózott, de már nem jutott el oda, Déli-Georgia szigetén meghalt. Shackleton mintegy 4500 km hosszban feltárta az Antarktisz atlanti partvonalát. Művei: Az Antarktisz szívében, (1909) és a Dél, (1919), ez utóbbiban foglalta össze transz-antarktikus útjának történetét.