A rózsahegyi születésű festő kezdetben jogásznak készült, művészeti tanulmányait Bécsben, és a budapesti Mintarajziskolában folytatta. Pályakezdőként a kultuszminisztériumban dolgozott, 1908-tól a múzeumok főfelügyelőségének titkára, 1914-1919 között a kassai múzeum, igazgatója volt. 1929-23-ig Tátraszéplakon dolgozott, s egyik legkiválóbb Tátra-festő lett. 1923-tól a lőcsei múzeumot igazgatta, egy ideig főszerkesztője volt a Szepesi Híradónak. Restaurálta a szepesdaróci templom középkori falfestményeit. 1938-tól 1946-ban történt nyugdíjba vonulásáig a budapesti Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Figurális kompozíciói és tájképei naturalista jellegűek. A magyar ötvösművészettel kapcsolatos kutatómunkája korszakos jelentőségű. Budapesten hunyt el 1954. szeptember 1-jén.