Az olasz neorealizmus egyik vezető mestere Palermóban látta meg a napvilágot. Részt vett az antifasiszta mozgalmakban, tagja volt a Béke Világtanácsnak és az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának. Képeinek témáját az olasz történelemből (Garibaldi csatája az Ammiraglio hídnál, 1951), a parasztság (Szicíliai szegényparasztok földfoglalása, 1948), valamint a munkásosztály életéből merítette (Rézbányász-sorozat). Művészete Caravaggio, a XVII. századi olasz festő, valamint a szicíliai `cassone` stílus és az expresszionizmus elemeit ötvözi. 1945-ben antifasiszta rajzsorozata jelent meg. Keresztrefeszítés című, 1941-ben festett képét, amellyel a Bergamói Biennálén díjat nyert, betiltotta a katolikus egyház. A háború után Rómában tanított, 1947-ben részt vett a Fronte nouvo delle arti alapításában, majd kiadta a Realismo című folyóiratot. 1961-től a római képzőművészeti főiskolán tanított. Nagyméretű, sokalakos képen kívül portrékat is készített. Harsogó színek, expresszivitás hatja át egyszerű motívumú csendéleteit is. Budapesten 1954-ben volt kiállítása. Rómában hunyt el 1987. január 18-án.