Nagykikindán született, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-német szakosként tanári oklevelet, majd kitüntetéses doktori címet. Még diákévei alatt részt vett az ifjúsági mozgalomban, valamint a Szabad Élet Diákmozgalom fegyveres ellenállási csoportjának megszervezésében. A budapesti harcok befejezése után előbb a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban miniszteri titkár volt, majd kollégiumi igazgató lett. 1948. október 22-én koholt vádak alapján letartóztatták. Az Andrássy út 60-ban olyan kegyetlenül megkínozták, hogy sérüléseiből soha többé nem gyógyult fel. Megjárta a délbudai, a kistarcsai internálótábort, de hóhérai Recskre már nem tudták elszállíttatni. A kínzások miatt szerzett sérüléseibe 1951 februárjában a váci rabkórházban belehalt.