Abádszalókon született 1931. április 19-én. 1950-1954 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-német- újságírás szakán tanári és újságírói diplomát szerzett. Pályakezdőként az Atheneum Könyvkiadónál és az Irodalmi Újságnál dolgozott. 1951-1956-ig a Magyar Nemzet munkatársa. 1956 után eltiltották az újságírástól, ezután négy évig tanított egy általános iskolában. 1961-től a Neue Zeitung riportere, majd a kultúrrovat vezetője. 1974-től a Pesti Műsor, majd 1976-1991 között a Magyar Nemzet olvasószerkesztője, de közben 1979-1983-ban `lefokozták`, mert aláírta a Václav Havel és társai pere elleni tiltakozást. Akkor kezdett el a lapban művészeti kritikákat publikálni. Prózai műveiben a megélt, tapasztalt dolgok érzékeny, őszinte és pontos krónikása. Ismert művei: a Hajtűkanyar, Egy boldog nő (regények), Nevetséges (elbeszélések, humoreszkek, paródiák), valamint több útleírás. 1993-ban megjelent 56-os naplója Mindent késve címmel, 2000-ben pedig az El a faluból című memoárkötete. 2001 végén jelent meg utolsó munkája 2000-ben fogunk még élni? címmel.