Zágrábban született 1893. július 7-én. A budapesti Ludovika Akadémián tanult. Az I. világháborúban közlegényként harcolt, 1917-ben leszerelték. Ezután Zágrábban, illetve Belgrádban élt, a Plamen, a Knjizevna Republika, a Danas és a Pecat című folyóiratok szerkesztője volt. A II. világháború kezdetén, a `független` Horvát Állam kikiáltása után, 1941-ben letartóztatták, műveit elkobozták. 1945 után jelentős pozíciókat töltött be Jugoszlávia irodalmi és tudományos életében; a Republika és a Forum című folyóiratok szerkesztőségi tagja, a Jugoszláv Lexikográfiai Intézet igazgatója, a Jugoszláv Enciklopédia főszerkesztője volt. Mindhárom műnemben klasszikusnak számít hazájában, életműve a XX. századi világirodalomban is nagy jelentőségű. Drámaírói pályája a szimbolizmus és az expresszionizmus jegyében indult, e korszakának kiemelkedő drámája a Búcsú. Legismertebb - és már szinte klasszikusnak számító - műve a Glembay család történetét feldolgozó ciklusa. Híres az Európa ma című esszégyűjteménye. Adyról írott esszéje kiemelt helyet foglal el életművében és az Ady-tanulmányok sorában egyaránt. Prózájában fontos szerepet kaptak háborús témájú novellái, illetve művészregénye, a Filip Latinovics hazatérése. Hatott rá Petőfi költészete is, Az apostol című művét horvátra fordította. Összes műveit az egykori Jugoszláviában 52 kötetben adták ki, s könyveit közel 40 nyelvre fordították le.