Presbiteriánus lelkész gyermekeként Staunton-ban született. Az egyetemen történelmet, jogot, politológiát tanult. 1890-ben lett a princeton-i egyetem tanára. 1910-ben kezdődött politikai karrierje, amikor demokrata párti színekben New Jersey állam kormányzójává választották. 1913-21 között ő volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Vezetése alatt lépett be Amerika az első világháborúba és döntötte el annak a sorsát. A háború alatt és után az erőszakos annexiók és a kíméletlen hadviselés ellen lépett fel, az igazságos béke érdekében. Híres 14 pontjában `a népek önrendelkezésének jogát` hirdette meg a leendő határok kijelölésének alapelveként. Nem kívánta például az Osztrák-Magyar Monarchia felszámolását, hanem annak 6 szövetségi állammá (Csehország, Ausztria, Lengyelország, Magyarország, Erdély és Jugoszlávia) történő átszervezését javasolta. Lengyelország alatt Galiciát, Jugoszlávia alatt pedig a Szerbia és Bosznia nélküli Horvátországot és Szlovéniát értette, ami akkor a Monarchiához tartozott. Az 1918-as békekonferenciára azonban már súlyos betegen érkezett, s végül a Párizs környéki békék a Wilson-elvek mellőzésével születettek meg. Wilson igazát mindennél szemléletesebben bizonyította, hogy például a trianoni békeszerződés becikkelyezését az amerikai törvényhozás nagy többséggel elutasította. Washingtonban hunyt el 1924. február 3-án.