A Honvéd Vezérkar volt főnöke Rezsőházán született. A hadapródiskola és a hadiakadémia elvégzése után különböző vidéki helyőrségben szolgált. Az I. világháborúban vezérkari százados, 1918-ban pedig már vezérkari ezredes volt. A kommün leverése után a Nemzeti Hadseregben a fővezérségen teljesített szolgálatot, majd a Honvédelmi Minisztérium hadműveleti osztályának vezetője lett. 1926-ban léptették elő tábornokká, majd 1931-ben altábornaggyá nevezték ki. 1936-ban nyugalomba vonult, de 1938-ban reaktiválták és 1938. szeptember 29-től 1941. szeptember 1-jéig a Honvéd Vezérkar főnökének tisztségét töltötte be. Egyértelműen német-barát volt, példaképének a német katonát tartotta, s mindvégig hitt Hitlerék győzelmében. Erőteljesen szorgalmazta, hogy Magyarország lépjen be a Szovjetunió elleni háborúba és irányítása alatt dolgozták ki a Szovjetunió megtámadásának terveit. Az összeomlás után nem menekült el; lakásán várta meg a letartóztatására érkező orosz tiszti járőrt. 1952-ben szovjet-orosz hadifogságban hunyt el.