Az őstársadalom történetének világhírű kutatója, a tudományos antropológia alapjainak megteremtője 1818. november 21-én született. Ügyvédként az 1840-es években az irokézek között kezdte kutatásait (a szeneka irokézek adoptálták is). Az 1850-es évektől a rokonsági rendszereket tanulmányozta, s ez elvezette a kulturális evolúció elméletének kidolgozásához. A civilizáció eredetét és fejlődését tárgyaló, Az ősi társadalom (1877) című munkájában bebizonyította, hogy a társadalom fejlődése a matriarchátusból a patriarchátusba az egész emberiség történeti útjára jellemző. Megkísérelte a társadalom történetének periodizálását, azt a vadság, a barbárság és a civilizáció korszakaira bontotta fel, és ezeket a korszakokat a termelés technikájával hozta kapcsolatba.