1874-től tanársegéd volt a budapesti szemészeti klinikán. Külföldi tanulmányútja után 1878-80 között Gyomán, majd szülővárosában, Hódmezővásárhelyen folytatott gyakorlatot. Az 1884-ben felállított önálló szemosztálynak ő lett a vezetője, 1887-től pedig a városi kórház igazgatója. Főleg a trachomaellenes küzdelemben ért el figyelmet keltő eredményeket. 1909-től a kolozsvári egyetemen tanított, 1924-ben már Szegedről ment nyugdíjba. 1926-ban az Országos Orvosszövetség, majd a Magyar Szemorvostársaság választotta elnökévé. Orvosetikai kérdésekkel is foglalkozott. 1927-ben felsőházi tagnak választották.