Az ultrahang fizikájának úttörője Párizsban született 1872. január 23-án. Párizsban az École Normale Supériure hallgatója volt. 1997-től Cambridge-ben a Cavendish Laboratóriumban dolgozott, 1902-től Párizsban tanított, 1905-től a Fizikai és Kémiai Intézetben. Felfedezte a másodlagos röntgensugárzást, felismerte az atommagok tömege és a kötési energia közötti összefüggést. Piezoelektromos kvarckristályokkal nagy intenzitású ultrahangokat állított elő, amelyeket a tengerek mélységének mérésére, illetve az I. világháborúban tengeralattjáró-felderítés céljára használtak. A relativitással és az energia megmaradásával, valamint a mágnesség elméletével és az energia tehetetlenségének problémájával kapcsolatos megfigyeléseket is végzett. 1905-ben adta meg a para- és diamágnesesség elméleti magyarázatát. Az 1930-as évektől aktív szereplője volt a háború és a fasizmus ellen fellépő baloldali mozgalmaknak.