Karcagon született 1890. november 2-án. 1916-tól fél évszázadon át tanított a budapesti tudományegyetemen, 1947-49-ben az egyetem rektora is volt. 1951-65 között a Nyelvtudományi Intézet igazgatójaként tevékenykedett. Több tanulmányutat tett Keleten. A török nyelvtörténetet és nyelvjárásokat kutatta, de foglalkozott magyar nyelvtudománnyal és őstörténettel is. Nyelvészeti dolgozatai számos hazai és külföldi folyóiratban jelentek meg. Főbb művei: Kumük tanulmányok, A honfoglaló magyarság kialakulása, A magyar rovásírás. Ő szerkesztette a Kőrösi Csoma Archívumot, s 1951-es megindulásától főszerkesztője volt az Acta Linguisticának. Turkológiai műveiért elnyerte a török állam egyik legmagasabb kitüntetését. A Magyar Tudományos Akadémia 1922-ben levelező, 1935-ben rendes tagjává választotta. 1948-ban megkapta a Kossuth- díjat.