A budapesti egyetemen doktorált, majd 1906-tól tanított. 1927-1942 között az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet igazgatója majd 1945-től az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság elnökeként tevékenykedett. 1945-1949 között az MTA levelező tagja volt, 1950-től az Országos Rabbiképző Intézet tanára. 1957-ben doktorált a filozófiatudományokból. MTA tagságát posztumusz kapta vissza 1989-ben. Számos cikket írt hazai és külföldi szaklapokban. Kiterjedt műfordítói munkássága során lefordította Spinoza összes műveit, Descartes, Feuerbach, Hegel fő munkáit, Giordano Bruno Párbeszédeit. Művei: Giordano Bruno (1917), A jelenkori filozófia főbb irányai (1923), Filozófia tanulmányok (1941). Budapesten hunyt el 1978. május 4-én.