A származástan eszméinek egyik előfutára, Charles Darwinnak, a darwinizmus megalapozójának nagyapja volt. Tanulmányait Cambridge-ben és Edinburghban végezte. Orvosi praxisát Lichfieldben kezdte, s hamarosan akkora hírneve lett, hogy III. György király Londonba hívta, udvari orvosnak, Darwin azonban visszautasította a felkérést. Lichfieldben összebarátkozott Joseph Priestley-vel, a vegyésszel, Jean-Jacques Rousseau-val, a francia filozófussal és Samuel Johnsonnal, a költővel. 1781-ben Derbybe költözött, ahol filozófiai társaságot, majd Lichfieldban 1784-ben beteggondozót alapított. Radikális szabadgondolkodó volt, Linné rendszerének népszerűsítője, állásfoglalásait és tudományos értekezéseit gyakran versformában írta meg. Fontosabb művei: A botanikus kert (1794-95), A természet temploma, avagy a társadalom eredete (1803), és a Zoonómia (Állatismeret, avagy a szerves élet törvényszerűségei, 1794-96). Ez utóbbiban evolúciós gondolatokat hirdetett, Buffonnal párhuzamosan hangsúlyozva a különböző állatfajok embrióinak hasonlóságát, és a végtagok használatának alakító erejét. Úgy vélte, hogy a fajok célszerűen változtatják magukat, alkalmazkodva környezetükhöz. A XVIII. századi materializmus szemléletét és értékrendjét képviselte, de evolúciós következtetései túlságosan egyszerű megfigyelésekből származtak, s a XIX. század tudósai, így unokája, Charles Darwin is, elutasították azokat.