A XX. századi arab regényirodalom elismerten legnagyobb alakja Kairóban született. Írói pályáját elbeszélésekkel és három történelmi regénnyel kezdte, amelyekben a fáraók korának történetét allegóriaként használva bírálta kora egyiptomi társadalmát. Az 1960-as évek elejétől elbeszéléseiben, regényeiben gyökeresen szakított a kritikai realista ábrázolásmóddal, és az új művészeti formákkal kísérletezik. Ezekben a műveiben a cselekmény szétesik, allegóriák és szimbólumok jelennek meg, a múlt és a jelen összefűződése veszi át az időrendi sorrend helyét. 1957 után az egyiptomi Művészeti Alap egyik vezetője lett. 1988-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. 1994-ben Mahfúzt lakása előtt a nyakon szúrták, s a több hétig tartó kórházi kezelés ellenére a jobb karja részlegesen béna maradt. A Dzsamáa Iszlámija szélsőséges szervezet aktivistái, akik a támadást végrehajtották, hitehagyással vádolták az írót Nemzedékünk gyermekei című műve miatt, amelyet az Al-Azhar Egyetem 1959-ben betiltott. A merénylőket 1995-ben kivégezték. Útvesztő című regénye magyarul is megjelent. 2006. augusztus 30-án kilencvennégy éves korában meghalt Kairóban.