Mezőkövesden született, Budapesten folytatott bölcsész tanulmányokat, amelyet később abbahagyott. Első verseskötete, amely Költemények címmel jelent meg 1902-ben, igen ellentmondásos fogadtatásra talált. Az Új Idők és a Budapesti Hírlap munkatársa lett. 1905-re megírta Ellák című történelmi drámáját, amelyet átdolgozás után 1923-ban mutatott be nagy sikerrel a Nemzeti Színház. Az I. világháborúban a balkáni fronton szolgált, hazatérve a Magyarság című lap színikritikusaként dolgozott 1929-ig. Megromlott egészsége és szerkesztői munkája mellett már nem foglalkozott drámaírással. A Nemzeti Színházban előadott darabokról írt kritikákat, francia, angol és spanyol nyelvű színpadi műveket fordított magyarra. Színházi értékeléseiben úttörő módon adott mély elemzést a színészek játékáról. Utolsó fölgyúlás című verseskötete mind szimbolista stílusának, mind pedig eszméihez való hűségének legjellemzőbb dokumentumai. 1929. május 30-án hunyt el Budapesten.