Magyar levéltárosok dolgozták fel az erdélyi egyházlátogatásokat
2006. december 5. 14:00
Az erdélyi magyar egyházi levéltárak páratlan kultúrtörténeti emlékeket rejtenek. A kincsek szakszerű feltárását még 1998-ban kezdeményezte Szögi László az ELTE tanára, az Egyetemi Könyvtár igazgatója.
<
A Gyulafehérvári Érseki Levéltár mostoha sorsa összefüggésben állt a mindenkori politikai helyzettel, így a Levéltár rendezésének ötletét a romániai rendszerváltás után, az 1990-es évek elején Dr. Cicutti Lajos vetette fel. A legelső és legfontosabb lépést az iratanyag felmérése jelentette, a feltérképezésben Borsodi Csaba (ELTE) és Érszegi Géza (MOL) is részt vettek. Gondoskodni kellett továbbá a dokumentumok biztonságos és szakszerű tárolásáról, ezért az érsekség épületében egy levéltárat létesítettek. A másik színhelyet Kolozsvár jelentette, ahol az egykori Erdélyi Római Katolikus Státus és a Főplébánia iratanyagát őrizték. A munkálatok remek terepgyakorlatot jelentettek a levéltáros hallgatóknak.
A több évig tartó fertőtlenítés után után sor kerülhetett az iratanyag rendezésére is. Az 1999-2000-ben megkezdett rendezés ideje alatt született döntés arról, hogy az áttekinthetőség és a kutatók segítése érdekében minden olyan levéltári anyagról, amely a gyulafehérvári püspökség visszaállítása előtt keletkezett, egy külön listát, rövid bemutatást készítenek. A feldolgozás eredményességét jól mutatja, hogy egy időben két könyv is született, amelyek az Erdélyi Római Katolikus Levéltárak sorozat első kötetei.
Az oklevél- és iratjegyzéket áttekintve izgalmas eseményekről olvashatunk. Néhány kiragadott példa: 1500. április 1-jén VI. Sándor pápa bullájában búcsút engedélyezett a csíkmadarasi Szent Péter és Pál apostol tiszteletére épült templomnak. 1583. február 13-án Báthori István évi ezer magyar arany dukáttal támogatja a kolozsvári jezsuita kollégiumot. 1669. augusztus 7-én Zilahi István a széki iskola rektora elismervényt ad ki, hogy a széki kamaraispántól 200 kősót vett át. 1819. február 26-án I. Ferenc császár a gyulafehérvári káptalan tagjainak kanonoki mellkeresztet adományozott.
A középkori oklevelek nagy része a gyulafehérvári Batthyaneumban található. A káptalani levéltár körülbelül 60 ládányi, legértékesebb részét még 1912-ben átszállították a könyvtárba - a biztonságosabb megőrzés érdekében. Az intézménybe azonban csak hosszadalmas procedúra után juthatnak a kutatók. A jegyzékben szereplő 1030 tétel közül a 16. századból 87 oklevél, a 17. századból 654 darab maradt fenn, míg a többi iratanyag időhatára egészen 1992-ig terjed. Egy ilyen lajstrom sohasem tekinthető véglegesnek, mivel újabb iratcsomók bármikor felbukkanhatnak. 2005 nyarán például a püspöki palota egyik zárt fémszekrényéből közel 30 darab eredeti, 17-19. századi oklevél került elő.
A Szögi László által összeállított repertórium remek eligazodási lehetőséget nyújt a sokféle és sokrétű iratok útvesztőiben, azokat átböngészve pedig feltárul az egyházmegye mindennapi életének szinte valamennyi szegmense. A második kötetet Bernád Rita levéltáros neve fémjelzi. Ez utóbbiban való keresést személy- és helynévmutató segíti.
Szögi László: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára. I. 1429-2000. Gyulafehérvár- Budapest, 2006. 350 oldal /Erdélyi Római Katolikus Levéltárak 1./
Bernád Rita: A Gyulafehérvári Érseki Levéltár és az Erdélyi Katolikus Státus Levéltára II. Oklevél és iratjegyzék. Canonica visitatiok mutatója. Gyulafehérvár- Budapest, 2006. 282 oldal /Erdélyi Római Katolikus Levéltárak 2./
Támogasd a 
szerkesztőségét!
