A kőnek bibliai eredetet tulajdonítanak: a monda szerint ezen nyugtatta fejét Jákob, amikor álmában megjelent a mennybe vivő lajtorja. A kő ezután Egyiptom, Szicília és Spanyolország közvetítésével érkezett az ír szigetre, ahol állítólag az írek védőszentje, Patrick is megáldotta. Ezt követően kapta a Sors Köve elnevezést. Skóciában először 836-ban, a Perthhez közeli Scone-ban koronáztak rajta királyt (innen másik neve: a Scone-i kő). A skót királyokat ezután hagyományosan itt koronázták egészen 1296-ig. Ekkor a Walest is leigázó, Arany János által is megénekelt, I. Edward angol király elragadta a skótoktól, s Londonba, a Westminster apátságba vitette. A skót függetlenség jelképe 1996-ban innen tért vissza Skóciába, annak egykori fővárosába, Edinburghba. A követ azonban a királyok londoni koronázására mindig vissza kell vinni, hiszen a brit uralkodót továbbra is ezen a kövön koronázzák. (Skócia 1707-ben lépett hivatalosan Unióra Angliával és a szigetország azóta viseli a Nagy-Britannia nevet. Skóciában a függetlenséget követelő és a brit parlamentben 4 képviselővel rendelkező Skót Nemzeti Párt úgy igyekszik növelni befolyását, hogy a különválás gazdasági előnyeit (brit társaságok kiszorítása, a tengeri olajkincs birtokbavétele) hangoztatja. Közvéleménykutatások szerint támogatottsága már megközelíti a 30 százalékot. Nyilvánvaló, hogy a Sors Kövének a 700 éves évforduló alkalmából történt visszajuttatása ezzel is magyarázható gesztus.)