1939-ben lépett be az illegális kommunista pártba, majd a háború alatt a Skoda-gyárban dolgozott, résztvett az ellenállási mozgalomban és a szlovák nemzeti felkelésben. Az 1950-es években a szlovák pártapparátusban dolgozott. 1951-1955 között nemzetgyűlési képviselő volt, és emellett levelező tagozaton elvégezte a pozsonyi Komensky Egyetem jogi karát. 1960-ban a csehszlovák, 1962-tól a szlovák kommunista párt titkára, 1963-tól első titkára, majd 1968-69-ben a csehszlovák kommunista párt (CSKP) központi bizottságának első titkára volt. 1968-ban tette közzé a kommunista párt akcióprogramját, amelyben a szólás- és vallásszabadság biztosítása, választási reform, a független igazságszolgáltatás megteremtése, a vállalkozás szabadsága szerepelt. Neve elválaszthatatlanul összeforrott az `emberarcú szocializmus` megteremtésére irányuló, tragikussá vált kísérlettel, az ún. `prágai tavasszal`. A reformfolyamat megindulását azonban Moszkvában nem nézték jó szemmel, és a CSKP vezetőihez intézett többrendbeli figyelmeztetés után, 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés öt országának csapatai lerohanták Csehszlovákiát. Dubceket és a pártelnökség öt tagját Moszkvába hurcolták és - szovjet szokás szerint - `szentesíttették` velük az ország megszállását. Őt magát egy éven belül eltávolították a pártvezetésből, rövid időre ankarai nagykövetnek küldték, majd 1970-ben a KB-ból és a pártból is kizárták. 1975-től 1984-ig a Pozsony környéki nyugat-szlovákiai állami erdészetben dolgozott, majd 1984-ben nyugdíjba ment. Az 1989-es bársonyos forradalom idején - a tömegek követelésére - visszatért a politikai életbe és a szövetségi parlament elnöke lett. Egy gépkocsibalesetnél elszenvedett súlyos sérülésébe halt bele 1992. november 7-én.