A római típusú utakkal szemben új eljárást alakított ki. Kimondta, hogy `a szilárd felülettel épített, tehát zúzott kőutakon is a járművek kerekei csak a felületet koptatják, tehát ha ez a felület jól van elkészítve és karbantartva, az útalapzat nem rongálódik meg. Ahhoz pedig, hogy az útfelület jó, egyöntetű és vizet át nem eresztő legyen, csupán az szükséges, hogy az út anyagának befogadására szolgáló ágyazat száraz és minden idegen testtől mentes legyen.` Tehát nem alkalmazott külön kőalapot, hanem 2-3 rétegben kb. 25 cm vastag, szögletes (ún. zúzott) 5-7 cm szemnagyságú követ terített le. Ezeket az utakat nevezték el később feltalálójáról makadám útnak (a gőzhenger feltalálása után, 1805-től hengerrel tömörítették.)