Angelo Giuseppe Roncalli Sotto il Monte-ben látta meg a napvilágot. 1904-ben szentelték pappá, (1912-ben járt Magyarországon - ennek emlékét őrzi a pesti ferences templom) 1925-ben lett püspök. 1931-44 között Bulgáriában, majd Törökországban és Görögországban volt apostoli delegátus. 1944-től párizsi nuncius, 1952-től a Szentszék állandó megfigyelője az UNESCO-ban, 1953-58 között érsek, bíboros és velencei pátriárka volt. 1958. október 28-án választották meg pápává. Az egyház megújhodásának (aggiornamento) híveként 1962-ben összehívta a II. vatikáni zsinatot, amely neki köszönhetően a nyitás és az ökumenizmus zsinatjává vált. A tanácskozás célja az egyház fegyelmének, tanításának és szervezetének korszerűsítse volt. A `jó pápa` tanítása két fontos enciklikában folytatódott: a Mater et Magistra (1961) kezdetű az egyház állásfoglalását fogalmazta meg a társadalmi kérdésekkel, különösen a parasztkérdéssel kapcsolatban. A Pacem in terris (1963) kezdetű enciklika, amely felhívás volt minden jóakaratú emberhez az igazi béke megteremtésére, különösen nagy visszhangot keltett. 1962-ben jelentős szerepe volt a kubai válság megoldásában. 1963. június 3-án hunyt el. 2000. szeptember 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatta.