A török hódoltság idején fokozatos hanyatlásnak, elnéptelenedésnek indult településen - amely a honfoglalás idején Nyír néven az egyik nagyobb lakott hely volt a térségben, majd Szent István király tette egyházi központtá `Ecclesi de Nyír` Nyír-Egyháza néven - 1753. május 16-án határozta el Károlyi Ferenc földúr, hogy tót ajkú lakosságot telepít a fogyó népesség helyébe. A kezdeményezésre Szarvason Petrikovics János csizmadiamester toborozta társait az áttelepítésre, és végül 350 család költözött Szarvasról, Békéscsabáról, Orosházáról és Mezőberényből Nyíregyházára. 1780-ra megtízszereződött a lakossága a szabolcsi településnek. 1786. november 23-án nyilvánította várossá Nyíregyházát II. József. A város 1803-ban és 1824-ben megváltotta az összes földesúri jogokat, biztosítva teljes függetlenségét. 1837-ben járási, majd 1876-tól megyei székhely lett, akkor már 22 ezer lakossal. 2004-ben több mint 116 ezren éltek a településen, s így Nyíregyháza az ország hatodik legnagyobb városa.