Kitüntettek egy Isonzót túlélt olasz aggastyánt

2006. november 8. 13:15

Az 1898-ban született Borronit a hadügyminisztériumban tüntették ki Rómában. A lombardiai származású aggastyán az összesen 12 híres, a Monarchia győzelmével végződő isonzói csaták egyikét élte túl szerencsésen. "Harcoltunk Trientért, Triesztért, olasz területekért. A mi országunkért. Ferenc József támadott meg minket igazságtalanul, csak azért, mert nem bírta elviselni, hogy Magentánál meg Solferinónál megvertük" - hangsúlyozta a veterán az Il Messaggero című római napilapnak adott nyilatkozatában.

1918-ban Borroni osztrák fogságba esett. "Egy iskolaépületben tartottak minket fogva és lövészárkokat kellett ásnunk. Aztán egy idő múlva meg tudtam szökni. Az erdőkben rejtőztem, 1918. november 4-én pedig az osztrákok végső vereséget szenvedtek" - mesélte Delfino Borroni, aki jelenleg egy idősek otthonában él a lombardiai Paviában. Korábban a vasútnál dolgozott, négy gyermeke, hét unokája és tizenkét dédunokája van. Olaszországban már csak igen kevesen élnek a Borronihoz hasonló első világháborús veteránok közül.

1914-ben Olaszországot még Ausztria-Magyarországhoz és Németországhoz köti a Hármas Szövetség, de az első világháború kitörésekor semleges marad. Az angol-francia-orosz Hármas Antanttal folytatott tárgyalásai során azonban sikeresen elérte, hogy - győzelem esetén - megkapja a Monarchia olasz területeit, a dalmát tengerpart egy részét, kivéve Fiume városát, valamint részesedjék az afrikai német gyarmatbirodalom felosztásában. 1915. április 26-án végül Olaszország aláírta a Londoni egyezményt a Hármas Antanttal, majd május 24-én belépett az első világháborúba.

1915-17 között tizenkét csatát vívtak az Osztrák-Magyar Monarchia seregei az olaszok ellen az első világháború délkeleti frontján, Olaszországban. A csaták összefoglaló nevüket az Isonzó folyóról kapták, amelynek felső folyása körül a front húzódott. Az áldozatok száma mindkét oldalon meghaladta a százezret, becslések szerint összesen 300 ezerre rúg.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)