II. Rákóczi Ferenc herceg az 1697-ben levert hegyaljai parasztfelkelés, s a véres megtorlások után, híveinek unszolására 1700-ban cselekvésre szánta el magát és XIV. Lajos francia királyhoz fordult segítségért. Azonban a francia megbízott elárulta őt a Habsburgoknak, akik - I. Lipót Habsburg császár utasítására - 1701-ben a nagysárosi kastélyban letartóztatták a hűtlenséggel vádolt Rákóczi Ferenc herceget, majd Bécsújhelyen május 29-én a várbörtönbe zárták. Vele együtt fogták el Szirmay Istvánt, Vay Ádámot, Lászlót és Mihályt. A herceg ügyében összeült különbíróság megállapította a hűtlenség elkövetését és az ügyész fej- és jószágvesztésre szóló ítéletet kért. 1701. november 7-én azonban Rákóczi Ferenc felesége, Sarolta Amália (hessen-rheinfelsi hercegnő) segítségével megszökött a börtönből. (A szökésben közvetve részt vett I. Lipót jezsuita gyóntatója és több udvari személy is, akik Rákóczi kivégzése esetén európai diplomáciai bonyodalmaktól féltek. A szökésben közvetlenül részt vett Gottfried Lehmann kapitányt - ő volt a parancsnoka a Rákóczit őrző dragonyos szakasznak - a császári törvényszék halálra ítélte és 1701 végén kivégezték.) Szökése után Rákóczi Lengyelországba menekült (1701. november 25.), s 1703-ban kurucok onnan hívták haza a felkelés vezetésére.